2012.02.02.

Nem könnyű kitörni
Minden lehetőséget meg kell ragadniuk az amatőr zenészeknek

Rovat:  IfiLáz  |  Forrás / szerző:  SzAt-L-IT
Megjelent:  2012. február 2., csütörtök 18:08

Ahogy arról mi is beszámoltunk, január 27-én zajlott a Party InFeCtIoN tehetségkutatója Békéscsabán, az Open Door’s Pub-ban. A rendezvényen a zenekarok mellett két zsűritaggal, nevezetesen Kima Norbettel, a Titkolt Ellenállás zenekar tagjával, valamint Simon Istvánnal, a No Silence Sound Studio tulajdonosával is beszélgettem.

"Bár a beszélgetés a tehetségkutató kapcsán született, annak vezérfonala mégis nagyon hamar áttért a mai amatőr zenekarok, különösen a rétegzenét játszó bandák helyzetére és lehetőségeire. Elsőként Kima Norberttel ültem le, aki saját maga is átélte mindazt, amit a tehetségkutatón fellépő bandák tagjai. Ennek tükrében kompetensebb személyt talán nem is kérdezhettem volna."


Mennyire látod ma nehéznek egy amatőr banda életét?
Megmondom őszintén, nagyon, ezért van létjogosultsága minden ilyen és ehhez hasonló rendezvénynek. A helyzet az, hogy hiába beszélünk rétegzenéről, népszerűsége folyamatosan nő, és olyan zenészeket hall az ember minden alkalommal játszani, akik ennek a műfajnak a gyöngyszemei lehetnének, ha ki tudnának törni a próbatermekből. Török Ádám, a Mini frontembere mondta és mondja a mai napig is azt, hogy Békés megye termeli a tehetséges zenészeket, ami valóban így is van. Sajnos azonban egyszerűen lehetőségük nincs arra, hogy ezt a tehetséget megmutassák.

Azt tudom, hogy régen nagyon egyszerűen két részre oszlottak zeneileg a fiatalok: voltak a rockosok, és voltak a diszkósok. Előbbiek rockbandát alapítottak, utóbbiak pedig a nekik megfelelő szórakozóhelyekre jártak. Ezek szerint akkor fiatal rockbandák ugyanúgy alakulnak, mint régen?
Pontosan, ez ugyanúgy megvan, ahogy ’70-es és ’80-as években. Garázsokban összejönnek a különböző csapatok, hol jobbak, hol rosszabbak, hol megmaradnak, hol elvésznek, de pontosan emiatt van szükség az ilyen rendezvényekre, mert innen talán el tudnak jutni néhány helyre. Egyébként maga a tagolás, amit említettél, az is megvan mind mai napig, csak annyi a különbség, hogy most a rockzenén belül jóval több stílusirányzat létezik, mint akkor. A rendszerváltás után sokkal több zene, ezáltal sokkal több inger bejött a nyugatról. Amikor én kezdtem zenélni, még javában a szocializmusban éltünk, számunkra akkor nagyon sok minden elérhetetlen volt. Ma ez megváltozott, zenék és zenei irányzatok tömkelegét találjuk az Interneten, akár egy fő stíluson belül is, emellett pedig a hangszerek és az eszközök is elérhetőbbé, megfizethetővé, egyáltalán beszerezhetővé váltak. Visszatérve az Internethez, a zenék mellett ráadásul bármi beszerezhető ma már innen, a kottáktól kezdve, a videós hangszeroktatásig szó szerint minden, így ma akinek egy kis tehetsége van, az könnyen boldogulhat a zenésszé válás útján. A bajok aztán innen kezdődnek, hiszen ezeket a lehetőségeket sokan ki is használják, azonban a bemutatkozási lehetőségek száma ezt a tendenciát enyhén szólva nem követik.

Ez nyilván így van, de hát ti vagytok az élő példa rá, hogy a nehézségek ellenére is el lehet érni nem kis dolgokat. Nektek mennyire volt nehéz elindulni?
Nekünk nagyon nehéz, hiszen mi ráadásul rendszerellenes zenekar is voltunk. Emiatt kaptunk egy bélyeget, ami után nekünk százszor nehezebb volt bármit is elérni, mint egy átlagos rockzenekarnak. Érdekes azonban, hogy pont emiatt értük el mégis azt, amit elértünk, mert ami nem öl meg, az ugye erősít, és ez vitt minket mindig előre. Ha például betiltottak három koncertünket, akkor megszerveztük a negyediket is.

Így már valóban érthető, hogy nagy szükség van az ilyen tehetségkutatóra, azonban egy dolgon ezek sem segítenek. Az ugyanis odáig rendben van, hogy az első három helyezett kap x forintot, de ez sokáig nem elég, és azért egy bandának vannak működési költségei. Ezt hogyan lehet megoldani?
Bizony vannak, hiszen próbálni kell, a hangszereket karban kell tartani, a fellépésekre el kell utazni, és gázsiról nem igazán beszélhetünk, jó, ha az útiköltséget, vagy legalább egy részét kifizeti egy-egy helyszín. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezeknek a srácoknak még nem kell kenyérre költeniük, a zenélésből, szülői támogatásból, egyéb helyekről befolyt anyagiakat még egy az egyben a zenekarra tudják fordítani, de teljes mértékben igazad van. Mégis, minden fellépésen és különösen az ilyeneken, ahol a megyéből, vagy netán az országból máshonnan is jönnek bandák, egy dologban mindenképpen tudnak a résztvevők profitálni, ez pedig a kapcsolat. Telefonszámokat cserélnek, meghívják egymást, vagyis beindul valamiféle mozgás, akik pedig összetartanak, azoknak jóval nagyobb az esélyük a túlélésre. Persze, vannak rivalizálások is, főleg abban a korosztályban, amelyben itt most a legtöbb zenekar tagjai állnak, de aki ezen túl tud lépni és kellő mértékben kitartó, az sok mindent elérhet. De ez egyébként így van az élet minden területén, különösen a mai gazdasági helyzetben. Kiartás, küzdés és áldozatok, ezeket vállalni kell. Arra senki ne számítson, hogy fellép egy tehetségkutatón, és máris elindul minden. Ma rétegzenéből, de egyáltalán a zenéből megélni nem lehet.

Akkor mégis milyen jövőkép állhat egy amatőr zenekar előtt?
Minden gond ellenére én azt mondom, hogy akiben megvan az említett hármas, tehát a kitartás, a küzdés és a lemondás képessége, mindemellett természetesen tehetséges, az életben tud maradni. Mondjuk úgy, hogy munka mellett hobbiként a zenélés a fenti képességek és tulajdonságok meglétével bármilyen stílusban űzhető, sőt, ezt többféle szinten is meg lehet valósítani. De ezek feltétlenül kellenek hozzá.

"A zenei életben sokan tevékenykednek, közülük vannak olyanok, akik rengeteg zenekarral találkoznak. Kíváncsiak voltunk egy ilyen valaki véleményére is, így beszélgettünk Simon Istvánnal, a No Silence Sound Studio tulajdonosával is."


Te mennyire látod hasznosnak az ilyen és ehhez hasonló rendezvényeket?
Jómagam több zenekarban is játszottam, több tehetségkutatón is részt vettünk, de megmondom őszintén, mi nem sokra mentünk ezekkel. Annyi előnye természetesen volt, hogy kapcsolatok, kontaktok, ismeretségek, akár még barátságok is kialakultak, feltéve, ha éppen nem egymás fikázása ment, ami sajnos egyre nagyobb divat, különösen az underground világában. Ha azonban egy rendezvénynek jó a promóciója, akkor sokan megismerhetnek egy-egy bandát, amiből aztán lehet egy kicsit építkezni. Hasznosnak tehát hasznos, de csodákat sajnos nem tud tenni. Eredménye azonban mindenképpen van, de a jó promóció elengedhetetlen.

Az előbb Norbival arról beszélgettünk, hogy Békés megye termeli a tehetségeket. Nyilván, nálad sok zenekar megfordul, így adódik a kérdés: meg tudod ezt erősíteni?
Az a baj, hogy nagyon megy ez az Amerika-majmolós dolog, hogy mi is legyünk sztárok, ám nagyon sok esetben semmiféle tudás, de még csak tehetség sincs a háttérben. Sokszor előfordul, hogy felveszünk egy anyagot, de élőben képtelen a banda ugyanazt megcsinálni. Ez azonban nemcsak nálunk, hanem máshol is így van, még Amerikában is, ha már ezt a példát hoztam elő. Márpedig véleményem szerint a közönség akkor megy el egy koncertre, ha hallott már jó anyagot az adott bandától, és bizony sokszor csalódnak az emberek. Természetesen nagyon sok tehetséges zenész van Békés megyében is, így a tehetségkutatóknak, vagy bármilyen koncertnek azért egy nagy előnye van, mégpedig az, hogy kiszűri azokat, akik nem ütnek meg egy bizonyos színvonalat. Például az itt fellépő zenekarok közül többen is voltak már nálam, és most kíváncsi vagyok, hogy élőben hogy teljesítenek, mennyire tudják visszaadni azt, amit a felvételeken megcsináltunk, illetve eleve, milyen lesz a kiállásuk.

Előzetesen mire számítasz velük kapcsolatban?
Bízom bennük, hiszen egy jó stúdióanyag azért inspirálja az embert, illetve akikkel eddig az itt fellépők közül találkoztam, azok ügyesek voltak. Ráadásul első nekifutásra így előzetesen jónak ígérkezik az este, mert nagyon sok zenekar jelentkezett, és megyei szinten a Rockszanazugon kívül nem is tudom, hogy mikor hallottam ebben a műfajban utoljára tehetségkutatóról. A közösségi oldalakon is jó visszhangja volt a rendezvénynek, tehát így előzetesen én azt mondom, hogy senki sem fogja megbánni, hogy eljött, akár mint zenekar, zenész, akár mint közönség.

El lehet árulni valamit zsűrizési szempontjaidról?
Én minden zenekart kétféleképpen fogok osztályozni, egyrészről, hogy mennyire kreatívak, mennyire dominálnak a saját ötletek és mennyire jók ezek, a másik pedig maga az élő előadás. Vagyis két pontszámot fogok adni minden zenekarnak, meg utána természetesen hangszerenként is. Ami tehát számomra fontos, hogy mit nyújtanak élőben, és mik azok az ötletek, amiket ők maguk tettek a dologba, még ha ezek nem is sikerülnek igazán, de mondjuk stúdióban lehet kezdeni ezekkel valamit.

Eredeti cikk: http://bekes.schooltourmix.hu/cikk1246.html